Ki kell érdemelnie az adatközpontnak az áramot? Spanyolország és az EU szigorúbb elvárásai

Az adatközpontok a digitális gazdaság gerincét képezik, de nem izolált épületek: hálózati kapacitást foglalnak, folyamatos áramot és gyakran vizet is igényelnek. Ugyanazért a csatlakozási lehetőségért versenyeznek az ipari beruházások, a lakóépületek és a közlekedés elektrifikációja. Ahogy a mesterséges intelligencia terjedése új terhelést hoz a villamosenergia-rendszerekre, egyre inkább az a kérdés, hogy mit tesz hozzá egy új létesítmény ahhoz a hálózathoz, amelyből kapacitást kap.

A hálózat szűk keresztmetszete

Európában egy adatközpont felépítése jellemzően egy–két év, a hálózati csatlakozás viszont akár két–tíz évig is eltarthat – a frankfurti, londoni, amsterdami, párizsi és dublini központokban átlagosan hét–tíz éves várakozás is előfordul – derül ki a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) elemzéséből. Az Európai Unió Energia-szabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) szerint 2024-ben a közvetlen hálózati torlódási költségek 4,3 milliárd eurót tettek ki.

Az EU célja, hogy öt–hét év alatt megháromszámozza az adatközpont-kapacitást a versenyképesség és a digitális szuverenítás érdekében – ezt az Európai Bizottság is megerősíti. A növekedés ütemét azonban a hálózati korlátok lassíthatják: az IEA szerint a bejelentett projektek teljes megvalósulása esetén az telepített kapacitás 2030-ra várhatóan „csak” mintegy 70 százalékkal emelkedhet a 2024-es szinthez képest, részben a csatlakozási sorok és a torlódás miatt.

Spanyolország: feltételek az áramért

Spanyolország a legmarkánsabb példa arra, hogy az állam nem automatikusan enged csatlakozni. A kormány 2026 augusztusában sürgősségi eljárásban indította el a fenntartható adatközpontokra vonatkozó rendelettervezet társadalmi egyeztetését – közli a spanyol MITECO (ökológiai átmeneti minisztérium).

A tervezet legalább 1 megawatt hálózati hozzáférést igénylő létesítményekre vonatkozna. Főbb elvárások:

• Az energia- és vízfogyasztás legalább az uniós adatközpont-címke „A” kategóriájának megfelelő hatékonyság (PUE és WUE alapján).
• A fogyasztás legalább 80 százalékát megújuló energiával kell fedezni, és ezt óránként kell teljesíteni – nem elég az éves átlag.
• A megújuló termelésnek „addicionálisnak” kell lennie: az új fogyasztáshoz kapcsolódó kapacitást legfeljebb 18 hónappal korábban kell üzembe helyezni, saját termeléssel vagy hosszú távú vásárlási szerződéssel (PPA).
• A hálózati engedély a megfelelés feltétele; súlyos és ismétlődő mulasztás esetén el is veszíthető.

A spanyol viták hátterében ott van a tavalyi ibériai rendszerösszeomlás, de a méretek is számítanak: a MITECO szerint 2021 óta mintegy 6 gigawattnyi kapacitást kaptak az adatközpontok az átviteli hálózaton, és további kb. 6 gigawattot az elosztó hálózatokon – összesen olyan nagyságrend, ahol már az is kérdés, ki fizeti az új vezetékeket és alállomásokat.

Milánó: a szerverek hője lakásokat fűt

Nem csak a bemeneti energia számít: a működés közben keletkező hulladékhő is erőforrás lehet. Az Equinix és az olasz A2A 2026 júliusában jelentette be, hogy a milánói Settimo Milanese-i adatközponti campus szerverei által termelt hőt a városi távhőrendszerbe vezetik. A projekt teljes kiépülése után évente akár 225 gigawattóra hőenergiát hasznosíthat – több mint 21 ezer lakás fűtését fedezné, és mintegy 20 százalékkal növelné a milánói távhőhálózatban elosztott dekarbonizált hő mennyiségét – olvasható az Equinix közleményében.

Az A2A a helyszín közelében 72 megawatt összteljesítményű hőszivattyúkat és 6000 köbméteres hőtárolót épít. A modell azt mutatja: ami a levegőbe távozna, helyi energiarendszer részévé válhat – hasonló logika érvényes a saját megújuló termelésre, a tárolásra és a rugalmas fogyasztás-időzítésre is.

EU-s átláthatóság és mit jelent ez itthon

Brüsszel párhuzamosan szigorít: a 2024/1364-es uniós rendelet alapján a legalább 500 kilowattos adatközpontoknak jelenteniük kell energia- és vízfogyasztásukat, és 2027-től egységes A–G címkén jelenik meg a teljesítményük. A Bizottság 2026 szeptemberében javasolta a közös minősítési rendszert, és minimum teljesítményszabványokat is előkészít.

Magyarországon is egyre több nagy teljesítményű adatközpont- és MI-beruházás merül fel – ezeknél ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint Spanyolországban: honnan jön az áram, ki viseli a hálózatbővítés költségét, és mit ad vissza a rendszernek a létesítmény. A spanyol óránkénti megújuló-követelmény és a milánói hőexport egyaránt azt sugallja: a jövő adatközpontjai nem pusztán fogyasztók, hanem a hálózat partnerei is kell legyenek.