Az MI szerint három Föld-kihalás lassabb lehetett, mint eddig hittük – a dinoszauruszok esete is kérdéses

A Föld történetének öt legnagyobb kihalását 1982 óta a tengeri fosszíliák alapján azonosítják: az ordovícium, a perm, a devon, a triász és a kréta időszak végén bekövetkezett eseményeket. Ezeket eddig gyakran rövid, drámai összeomlásként ábrázolták – a kréta végi katasztrófát például a chicxulubi aszteroida-becsapódással hozták összefüggésbe. Egy friss, mesterséges intelligenciára épülő elemzés azonban azt sugallja, hogy legalább három ilyen esemény lassabb, fokozatosabb biodiverzitás-csökkenés lehetett.

OneStrata: rétegtani adatokból tanuló modell

A nankingi egyetem paleontológusa, Shen Shuzhong csapata október 12-én mutatta be eredményeit a Geológiai Társaság amerikai (Denver) találkozóján. A OneStrata nevű rendszer transzformer-alapú gépi tanulási modell: ahogyan a nagy nyelvi modellek szövegek mintázatait tanulják, úgy ez a fosszilis és rétegtani megfigyelésekből következtet a földtörténeti időrendre.

A modell világszerte 31 044 rétegtani szelvény, 183 514 faj és összesen 2,8 millió fosszilis előfordulás adatait dolgozta fel, 449 nagypontosságú radiometrikus korhatár kiegészítésével. A kínai Hangcsouban működő Zhejiang Lab segítségével készült rendszer szerint a tengeri biodiverzitás időbeli felbontása átlagosan több ezer évre – korábbi, millióéves időléptékű rekonstrukcióknál jóval finomabb – nyúlik vissza mintegy 600 millió évre.

Három kihalás gyengébb vagy diffúz mintázatot mutat

A OneStrata eredménye szerint az öt klasszikus nagy kihalás közül csak az ordovícium végi és a perm végi esemény jelenik meg mély, globális biodiverzitás-összeomlásként. Ezzel szemben a késő devon, az end-triász és az end-kréta kihalások viszonylag gyengébbnek vagy szétszórtnak tűnnek: millió- vagy tízmillió éves időtávon fokozatos csökkenésként.

Shen hangsúlyozza: ez nem azt jelenti, hogy ezek az események nem történtek meg. Lehet, hogy inkább fajcseréhez hasonlítottak – miközben egyes fajok eltűntek, mások megjelentek. A modell több mint 110 ezer faj megjelenését és kihalását becsülte a közelmúlt 540 millió évében. A kréta végi lelet különösen meglepő: a dinoszauruszok pusztulását eddig gyors, globális katasztrófához kötötték, ám az új idővonal lassabb átalakulást vet fel.

Óvatosság a konferencia-előadás után

A kutatás egyelőre konferencia-előadás és absztrakt szinten ismert; a Nature október 20-i hírcikke szerint még nem jelent meg teljes, lektorált tudományos publikációban. A szakma ezért visszafogottan fogadja az eredményeket.

Erin Saupe, az Oxfordi Egyetem paleontológusa szerint „egyelőre óvatosan kell kezelni az időbeli mintázatok szó szerinti értelmezését”, mert a biodiverzitás-változások a mögöttes adatok torzításait is tükrözhetik.

Matthew Clapham, a kaliforniai Santa Cruz-i Egyetem kutatója úgy véli, a OneStrata eddig a legapróbb globális rekonstrukció lehet, de nem biztos, hogy „földrengésszerűen” írja át a paleontológiát. A Santa Fe-i Intézet paleontológusa, Douglas Erwin – a projekt társszerzője – azt hangsúlyozza, hogy az MI nem helyettesíti a geológusokat, hanem időt szabadít fel az összetettebb kérdésekre.

Miért számít a mai klímaválság kontextusában?

A múltbeli kihalások megértése összefügg azzal a vitával is, hogy az emberi tevékenység okozta fajpusztulás a „hatodik nagy kihalásnak” minősül-e. Ha a történelmi események üteme és mechanizmusa eltér a korábbi modelltől, nehezebb összehasonlítani a mai biodiverzitás-csökkenést a geológiai múlttal – ugyanakkor pontosabb alapot adhat a kockázatbecsléshez.

A OneStrata fejlesztői a rendszert általános mélyidős infrastruktúrának szánják: paleontológiai, rétegtani, geokronológiai és környezeti adatok integrálására. A következő lépés a lektorált publikáció és az eredmények független ellenőrzése lesz – addig a Föld öt nagy kihalásának története nyitott kérdés marad.

Források: Nature, Geological Society of America